A tegnapi nappal elkezdődött főiskolai tanulmányaim 3. felvonása, immár szakirányos tárgyakkal bővített órarenddel vágtam neki az iskolának. Tegnap, első nap lévén hatalmas tömeg volt, mert persze az első előadásokra illik bemenni. Ami a leginkább feltűnt, az az, hogy a nőneműek száma erősen dominál, kb 80%-ban csak lányokat/nőket láttam mindenfelé. Ezzel nem is lett volna baj, ha a nyálukat csorgató pasik nem az út közepén csoportosultak volna. :D A nap végére sok tanulságot vonhattam le. Egyrészt, a hétfői óráim a legjobbak. Másrészt, a gólyatáborok évről évre gátlástalanabbá válnak, vagy legalábbis a lányok. Harmadrészt 3 hónap kihagyás után, semmi változással, minden ugyanott folytatódik.
Ma, kedden, hihetetlen gyötrelmeket kellett kiállnom, javarészt annak köszönhetően, hogy 3 szakirányos tárgyat is raktak erre a napra. Az elsővel nem is volt gond, ám az, amelyik a nap közepén van...hát, mit ne mondjak...angol tárgy, jól beszélő tanárral, de olyan témával, amit magyarul se lehet felfogni. Másfél óra kőkemény szenvedés volt, az egyetlen dolog, amire figyelni tudtam, a tanár nyelvtani hibái voltak. :) A nap zárásaként egy laza Organizational Behavior - elnevezésű órára kellett bemennem. Még most sem tudtam eldönteni, hogy tetszik e, vagy sem, mivel a téma nem nehéz, viszont a tanár olyan magyar akcentussal és annyi nyelvtani és kiejtési hibával beszél, hogy vagy azért nem tudtam figyelni, mert próbáltam nem felröhögni, vagy azért, mert már az agyamra ment az 'issue' szó 'isszú'-ként való kiejtésével. :)
Mindezek ellenére hatalmas pozitívum, hogy újra az őrült és imádni való csoporttársaimmal lehetek, akik még ezekért az órákért is kárpótolnak. :)
Suliba való utazásaim során több dolgot is megfigyeltem, és meg kellett állapítanom, hogy csalódtam az emberekben. Pozitívan és negatívan is. Sajnálatos, hogy egyre jobban taszítanak az emberek. Nyíltan utánad szólnak vagy fütyülnek az utcán, a terhes nő cigit próbál kérni tőled, vagy épp egy 17 éves srác könyörög, hogy kérd ki neki a napi dohányadagját, mivel neki nem adják ki az újságosnál.
Ugyanakkor majd kiugrottam a bőrömből örömömben, amikor azt láttam a buszon és a metrón is minden alkalommal, hogy majdnem mindenki, fiatal és idős egyaránt OLVAS! KÖNYVET! Ilyenkor úgy érzem, van még remény. :)
Na, ennyit mára. Megyek, pihenek, kikapcsolódom, átlapozom a Joy-t és eszem valami finomat. :) Várom már a holnapi napot, érdekel, melyik tantárgyamat fogom még szeretni, bár az egyiket kicsit lehúzza a reggel 8 órai kezdés.
Suli után beugrom egy Gardrób Sale-re, jó alkalom lesz a feldobódásra. :)
Szép estét!
Amy